34.) Miért foglalkozik még mindenki Orbánnal? Amiért nem felejtjük Rákosi nevét sem

Miért foglalkozik még mindenki Orbánnal?

 A válasz erre nyilvánvalóan megadható.

1.) Olyan "boldog" országot teremtett, amilyen utoljára a Rákosi-Kádár korszak 1950-es és 1960-as éveiben volt (igen, azt sem felejtjük el). A civilizációs szint és a tolerancia változhatott, de a megfélemlítés pszichológiai élménye hasonló volt.

2.) Kormányai összességében a legrosszabb 16 éves egy főre eső GDP növekedési tendenciát produkálták a rendszerváltás óta, 2010 és 2026 között.

3.) Soha, semmikor a magyar történelemben ennyi adófizetői vagyont nem "loptak" még el magánzsebekbe, jórészt "törvényesen" - miközben a gazdaság működőképessége lecsökkent. A pénz- és vagyonfelhalmozás tehát jórészt nem volt kapitalista.

4.) A bolsevik egyeduralom óta nem alkalmazták ilyen szinten az állami hatalmat a lakosság megfélemlítésére, mint Orbán alatt - és mindezt jórészt destruktív magánérdekek miatt.

5.) A nyilas és a kommunista ideológia óta nem volt ennyire értelmetlen és zsákutcába torkolló egy politikai rendszer.

6.) A bolsevikok óta nem volt egy olyan hatalom, ami ennyire nem értette meg a kapitalizmus lényegét annak ellenére, hogy elgondolhatatlan összegű pénzeket és vagyonokat halmozott fel - néhány magánzsebben.

7.) Ilyen aljas politikai módszereket dilettáns nemzeti célok elérésére általában a XX. századi magyar történelem legrosszabb éveiben alkalmaztak csak.

A válasz tehát egyszerű.

Azért foglalkozik még mindenki Orbánnal, mert az erkölcstelenség, a hazugság, a gátlástalanság, a nihilizmus és az önkárosító lopás olyan rendszerét alakította ki, amely ha nem lett volna mérgezően káros, akkor siralmassága révén a magyar történelem egyik tragikomikus mélypontja lenne.

33.) Hitler és megközelítőleg 200 vezető nemzetiszocialista a zaklatás miatt lett öngyilkos?

Megérkeztünk a bukott állampárti hópihék korába.

A néhai állampárt most krokodilkönnyek útján panaszkodik, hogy öngyilkosságba kergette híveit a rendszer bukása.

Minden tragédia sajnálatos, de ezért legyünk már észen.

Először is: van kimutatás arról, hogy hány plusz öngyilkosságot okozott a Fidesz-rendszer 16 éve?

Másodszor: a szavazás titkos és egy mezei szavazó politikai okokból nem lesz öngyilkos a választás után két hónappal.

Ha valaki több volt ennél, ott akadhatnak problémák.

Harmadszor: ha bűncselekmény valósult meg, akkor a hatóságok járnak el.

Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a fanatikus hívek és az érdekek által vezérelt pribékek a saját akaratukból választották az állampárt elnyomó útját.

Ha valaki ezt később nem tudja feldolgozni, az tragikus fejlemény, de ne használjuk már ezt fel politikai célokra.

Bár a Fidesz politikai nyelvezete egy az egyben a csúsztatásokon alapul, ám azért nem gondolom azt, hogy a magyarok többsége elhiszi: Hitler és megközelítőleg 200 vezető nemzetiszocialista a zaklatás miatt lett öngyilkos.

Azért lettek öngyilkosok, mert vesztettek.

És azért vesztettek, mert szembeköpték Krisztust és az emberséget.

Ha nem erről van szó, akkor miért is lett politikai kérdés az öngyilkosság?

Pszichológiai értelemben leginkább a reményvesztettség, az önkép összeomlása és a következményekkel való szembenézés elutasítása magyarázhatja a politikai öngyilkosságokat.

Ha nem politikai öngyilkosságról van szó, akkor viszont egy emberi tragédiát nem kellene bulvárszinten kibeszélni.

A Fidesz csalódott hívei ne a jelenlegi többségre hárítsák a reményvesztettség, az önkép összeomlásának és a következményekkel való szembenézés elutasításának problémáit. 

Mivel Orbán Viktor vezette félre őket, beszéljék meg vele békésen és kulturáltan.

Talán ha Orbán őszintén megmondja nekik, hogy

- mindössze bábok voltak

- ostoba, bolsevik kultúrájú ágyútölteléknek nézték őket

- egy nagyra nőtt kollégiumi (rabló?)banda meggazdagodásának az eszközeivé váltak

- egy nihilista, nietzscheánus dilettancia elbaltázott "nemzetmentő" tervében kaptak szerepet pribékként,

akkor az öngyilkosság helyett esetleg a tényleges felelősök jogszerű keresésével fogják hátralévő, remélhetően hosszú életüket tölteni.