Ha egy kormány vélhetően túlárazott stadionépítésekkel juttat megrendeléseket politikailag jól kapcsolódó cégeknek (amit gyakran haveri kapitalizmusnak vagy klientelizmusnak neveznek), annak több hosszú távú gazdasági hátránya lehet.
A túlárazás gyanúja alatt itt azt értem, ha egy stadion építésének a becsült költsége az évek során többször emelkedett, míg végül jelentősen felülmúlta az eredetileg tervezettet.
1. Az erőforrások rossz allokációja
A gazdaságban a tőke, a munkaerő és az építőipari kapacitás korlátozott. Ha ezek olyan projektekre összpontosulnak, amelyek gazdaságilag kevéssé térülnek meg, akkor más beruházásoktól vonják el az erőforrásokat.
Például ugyanabból a pénzből lehetne közlekedési infrastruktúrát fejleszteni, az oktatásba fektetni, egészségügyi beruházásokat finanszírozni vagy a kutatás-fejlesztést támogatni.
Ha ezek nagyobb társadalmi vagy gazdasági hozamot termelnének, akkor a stadionépítés alternatív költsége magas, ezért rossz befektetésnek minősül.
2. A termelékenység növekedésének lassulása
A hosszú távú életszínvonal-emelkedés fő forrása a termelékenység növekedése. Az olyan beruházások, amelyek javítják a munkavállalók képzettségét, a technológiát vagy a logisztikát, általában növelik a termelékenységet.
Egy stadion ezzel szemben sok esetben korlátozott gazdasági hozamot termel.
Ha a beruházási források nagy része ilyen projektekre megy, a gazdaság potenciális növekedési üteme csökkenhet.
3. A verseny torzulása
Ha a megrendeléseket nem a leghatékonyabb cégek nyerik el, hanem a politikailag legjobban kapcsolódók, akkor a vállalatoknak kevésbé éri meg innoválni, kevésbé éri meg hatékonyabbá válni, hiszen a siker kulcsa egyre inkább a politikai kapcsolat lesz. Ez hosszabb távon rontja az egész üzleti környezet versenyképességét.
4. Korrupciós ösztönzők erősödése
A cégek azt tanulják meg, hogy a profit forrása nem feltétlenül a jobb termék vagy szolgáltatás, hanem az állami kapcsolatrendszer. Ennek a következménye az lehet, hogy több a lobbi és járadékvadászat (rent-seeking), kevesebb az innováció és alacsonyabb a gazdasági dinamizmus.
5. Költségvetési teher és adósság
Ha a projektek túlárazottak, ugyanazért az eredményért több közpénzt kell elkölteni vagy a forrásokat máshonnan kell elvonni. Ez elvezethet magasabb államadóssághoz, magasabb adókhoz vagy más állami szolgáltatások visszafogásához.
A jövő generációi is viselik tehát ezen költségeket.
6. A befektetői bizalom romlása
A hazai és külföldi befektetők általában kedvelik a kiszámítható, versenyalapú gazdasági környezetet.
Ha azt látják, hogy a siker jelentős részben politikai kapcsolatokon múlik, akkor kevesebb beruházás érkezhet, magasabb kockázati felár alakulhat ki, lassulhat a gazdasági növekedés.
7. Rövid távú előny a jövő ellenében
A képhez hozzátartozik, hogy rövid távon az ilyen beruházások munkahelyeket teremthetnek, növelhetik a GDP-t az építkezés idején, bevételt hozhatnak az érintett vállalkozásoknak. A vita általában nem arról szól, hogy van-e rövid távú gazdasági hatás, hanem arról, hogy ugyanazokat az erőforrásokat lehetett volna-e nagyobb társadalmi hasznot termelő célokra fordítani.
A legtöbb közgazdász fő kritikája nem önmagában a stadionépítés, hanem az, ha a beruházásokat nem a várható gazdasági és társadalmi megtérülés, hanem politikai kapcsolatok alapján választják ki, illetve ha a projektek jelentősen túlárazottak.
Ilyenkor a gazdaság hosszabb távon jellemzően kevésbé hatékonyan működik, ami alacsonyabb növekedést és rosszabb életszínvonalat eredményezhet.
A közgazdasági kutatások alapján jócskán vannak olyan beruházási területek, amelyek átlagosan gyakrabban termelnek tartós gazdasági hasznot, mint a sportlétesítmények.
1. Oktatás és szakképzés
Az emberi tőkébe való befektetés általában az egyik legmagasabb hosszú távú megtérülési terület. Az iskolák korszerűsítése, a tanárképzés, a szakképzési programok, az egyetemi kutatás támogatása előnyös, mert egy jobban képzett munkaerő magasabb termelékenységet és jobb béreket eredményezhet évtizedeken keresztül.
2. Közlekedési infrastruktúra
Ha egy beruházás csökkenti a szállítási és utazási költségeket, az szinte az egész gazdaság hatékonyságát javíthatja. A vasútfejlesztés, az elővárosi közlekedés, a utak és hidak korszerűsítése, a logisztikai csomópontok építése sok vállalkozás számára költségcsökkentést jelent.
3. Egészségügy
Az egészségesebb népesség gazdasági előny is. A jó kórházi infrastruktúra, a diagnosztikai eszközök fejlesztése, a megelőző programok, a digitalizáció kevesebb kieső munkanapot és magasabb munkaképességet jelent hosszabb távon.
4. Kutatás-fejlesztés és innováció
A magas hozzáadott értékű gazdaságok általában jelentős összegeket fordítanak innovációra.
A technológiai inkubátorok, az egyetemi kutatóközpontok, a startup-támogatások, az ipari innovációs programok új technológiákat eredményeznek, amelyek exportot, magasabb béreket és versenyképességet teremthetnek.
Kína gazdagsága és hatalma is erre épült rá.
5. Energiahatékonyság és energia-infrastruktúra
Az energiaimport-függőség csökkentése és a hatékonyság javítása hosszú távú versenyelőnyt jelenthet.
Orbán stadiont épített, de az atomerőművön alapuló energiaszuverenitás már nem érdekelte annyira a jelek szerint.
A sportlétesítményeknek természetesen lehet kulturális, közösségi vagy sportpolitikai értékük és Orbánt vélhetően elősorban ez vonzotta.
A stadionok főként politikai díszletek voltak és a magyar jövő kiépítése ehhez képest másodlagos volt.
A probléma általában akkor merül fel, amikor a stadionok nem egy üzleti vállalkozás szerves részét képezik.
Ekkor ugyanis a kihasználtság sokszor alacsony, a fenntartási költség magas, a beruházás gazdasági megtérülése pedig gyenge. A közgazdászok ezért gyakran úgy tekintenek egy nagy stadionra, mint olyan beruházásra, amelynek a társadalmi haszna nehezebben igazolható, mint például egy jól megválasztott oktatási vagy közlekedési fejlesztésé.
Magyarország esetében például sok elemző szerint a hosszú távú növekedés szempontjából különösen értékesek lehettek volna olyan beruházások, amelyek javítják a munkaerő képzettségét, az egészségügyi állapotot, a kutatási kapacitást vagy a közlekedési hatékonyságot, mert ezek közvetlenebbül kapcsolódnak a termelékenység növekedéséhez.
De a jelek szerint Orbán a futballt és a hatalmat jobban szerette, mint a magyar jövőt.
