Az EU‑s támogatások visszaszorulása nem pusztán egy pénzügyi szakadékot hozott létre hazánkban, hanem egy olyan többszintű lassulást is előidézett, amelyet a befektetési kedv csökkenése, a demográfiai kihívások és a jogi‑intézményi bizonytalanság is erősített.
A kínai modell átültetése Magyarországon gyakorlati szempontból alig volt reális, mivel az alapvető feltételek - a népességméret, az állami szabályozási tér, a jogi stabilitás, a versenyjogi keretek és a geopolitikai helyzet - jelentősen eltérnek.
A Kínában meglévő, a kommunista párt által fenntartott brutális belső piaci verseny nem csupán egy gazdasági modell, hanem egy politikai‑intézményi rendszer része, amelyet több tényező tesz lehetővé:
- központosított hatalom (egypárti döntéshozatal, kevés ellenőrzés)
- hatalmas pénzügyi erőforrások (állami költségvetési többlet, alacsony kamatozású hitelek)
- nagy és viszonylag olcsó munkaerő
- kevés szabályozási korlát a verseny terén
- a fentiekkel összhangban lévő történelmi kultúra és értékrendszer.
Magyarországon ezek az alapfeltételek nem állnak fenn.
Ha Magyarország kilépne az EU-ból, ezzel ugyan elviekben megszűnnének a jogi korlátok, de egyben elveszne az EU-s piac, amely minden exportalapú gazdasági növekedés alapköve. A magyar kormány képes volt bizonyos, a kínaihoz hasonló elemeket átvenni, de ezek a lépések mindig az EU‑s versenyjog és a belső politikai ellenőrzések határain belül maradtak.
Az ázsiai megoldást tehát el kell felejteni, mert az nem több, mint egy populista agyrém.
Ahhoz, hogy a magyar gazdaság újra fenntartható növekedési pályára léphessen, elengedhetetlen a kormányzati átláthatóság és a jogállamiság megerősítése, az emberi tőke fejlesztése (különösen a kutatás‑fejlesztés és a digitális készségek terén), valamint a versenyképes, piaci alapú innovációs ökoszisztéma kiépítése.
Lengyelország például a strukturális reformok, a szabályozási átláthatóság és a EU-s források hatékony kezelése révén tett szert versenyelőnyre Magyarországgal szemben.
Ahogy látható tehát, Orbán gazdaságpolitikáját
- a saját hatalmának fenntartását szolgáló oligarchikus korrupció
- egy rövidlátó, politikai logika vezette "egylövetü" elit forrásátirányítás
- egy rendkívül destruktív irányba forduló, de eleve kevéssé hatékony EU-s forrásfelhasználás
- egy politikai okokból erőltetett orosz energiafüggőség (amely 2014 óta gigászi, nyilvánvaló háborús kockázattal is járt) és
- egy összességében nem túl sikeresen megkomponált gazdaságfejlesztés
jellemezte.
A szavazói elégedettség ennélfogva jórészt az evolúciós pszichológiai (populista) katarzisnak, nem pedig a gazdasági észszerűségnek volt betudható a rendszer 16 éves kifutása során.
A gazdasági problémák jó része Orbán nemzetközi hobbipolitizálásának és önmegvalósításának az eredménye, amely fontoskodás kárt okozott a magyar gazdaság számára.
Orbán a magyar gazdaság kárára tudott geopolitikai szerepet játszani, amely így a szavazók számára komoly nehézségeket okozott a mindennapi életben. Ezen "geopolitikai hobbizgatás" semmiféle általam ismert előnnyel nem járt a magyar gazdaság tekintetében.
