23.) Az Orbán-rendszer belső gyarmatosítása egy vékony felső réteg luxusigényeit szolgálta a tömegek evolúciós pszichológiai átverésével?

A "belső gyarmatosítás" fogalma használható metaforaként olyan rendszerekre, ahol az állam erőforrásait egy szűk elit koncentráltan sajátítja ki. Ilyen esetekben a politikai centrum és a politikai periféria között egy uralmi és kizsákmányoló viszony jön létre, amelyben a gazdasági és politikai függés állandóan újratermelődik, valamint a társadalmi mobilitás korlátozottá válik. 

Ebből a nézőpontból több elemző szerint Orbán bukott rendszere leírható egy klientúra-államként, patrimonális vagy neopatrimonális rendszerként, az állam foglyul ejtéseként avagy hibrid rezsimként. 

Az "állam foglyul ejtése" arra utal, amikor az állami intézmények formálisan megmaradnak, de működésük egy szűk politikai-gazdasági hálózat érdekeit szolgálja. 

Több kutató szerint Magyarországon az állami közbeszerzések, a médiaelosztás, a szabályozás és az EU-források jelentős része ilyen logika mentén centralizálódott 2010-2026 között.

Mindez nem a kapitalizmus hatékonyságán, hanem egy politikai-gyarmatosító újraelosztáson alapult.

Egyes közgazdászok szerint Orbán rendszere nem egy versenyalapú kapitalizmust, hanem egy politikailag vezérelt tőkefelhalmozást működtetett, ahol a piaci siker gyakran a politikai kapcsolatoktól függött.

Mindezt az identitáspolitika, a félelemkeltés, a médiahegemónia, a propaganda, a törzsi ideológia, az autoriter populizmus és a kulturális polarizáció tette lehetővé.

Ezek az evolúciós pszichológia bizonyos mechanizmusain, mint például a csoportlojalitáson, a fenyegetésérzékenységen, az idegenekkel szembeni bizalmatlanságon és a krízishelyzeti vezérkövetésen alapultak.

Bár sok választó valódi kulturális vagy gazdasági érdeket látott a rendszerben, mások a stabilitásban vagy a nemzeti szuverenitás biztosításában bíztak, ezen megfontolások nem voltak sem gazdaságilag, sem geopolitikailag megalapozottak.

A rendszer rendkívül profi, alapos kampány és evolúciós pszichológiai tudással rendelkezett (legalábbis az első két ciklusban), így nem valószínű, hogy ezen belső gyarmatosítás hosszabb távú következményei ne lettek volna ismertek vagy nyilvánvalóak.

Orbán számára a világ összes, pénzért megvehető gazdasági tudása rendelkezésre állhatott.

A rendszerről tehát elkerülhetetlenül az alábbiak állíthatóak:

- eleve cinikus és rabló jellegű volt annak ellenére, hogy a felső vezetés pontosan tudta annak gazdasági gyengeségeit (pl. a kapitalizmus és a politikai tőkefelhalmozás közötti különbség elemi ismeret, amit lehetetlen volt nem észrevenni)

- a létrehozatalakor és fenntartásakor lehetetlen volt nem észlelni az EU-s pénzeknek való kiszolgáltatottságot és a gazdaság képtelenségét arra, hogy azok nélkül növekedjen érdemben

- lehetetlen volt nem felfogni azt, hogy az egy főre eső GDP növekedési tendenciája nem javul a korábbi időszakokhoz képest jelentősen.

A fentiek alapján valószínűsíthető, hogy a rendszer felépítői szinte abszolúte lehetetlennek tartották egy jobb rendszer bevezetését Magyarországon (ennyit néztek ki az országból), de úgy döntöttek, hogy akkor legalább a saját (és holdudvari) jólétüket biztosítják évtizedekre.