3.) Miért nem működik a diktatúra gazdaságilag?

Miért nem működik a diktatúra gazdaságilag?

Az elsődleges ok a közhasznú cél hiánya.

Közhasznúság hiányában a döntéshozók személyes vagyonának a növekedését eredményező célok az elsődlegesek és a közösség javát szolgáló politikák jórészt nincsenek jelen.

Az Orbán-rendszer céljai lényegileg az alábbiak voltak:

- Orbán karrierjének a fenntartása

- Orbán holdudvarának meggazdagítása

- a pribékek és egyes szavazói csoportok hűségének fenntartása anyagi juttatásokkal.

Úgy gondolták, hogy ha létrejön egy Orbánhoz hűséges oligarcha csoport, az majd "valahogyan", a "szigorúsággal" jól működő kis-Szingapúrt hoz létre Magyarországon.

Ez az elképzelés a dilettancia, az önzés és az ostobaság sajátos keveréke volt.

A magyar gazdasági növekedés ugyanis szinte teljes egészében a külföldi befektetéseken és az EU-s pénzeken alapult, és semmiféle egyéb "csoda" nem létezett (ami nyilvánvalóvá is vált az elmúlt években, hiszen alig van gazdasági növekedés). Nem a hazai tőke segítésével volt tehát a gond, hanem annak nem hatékony, versenyellenes "támogatásával", ami a teljes ellentéte Kína vagy Szingapúr értékrendszeri logikájának.

A rendszer utolsó nyolc évében ráadásul mindez átalakult Orbán hobbicéljainak megvalósításává (történelmi örökség, nemzetközi ismertség, bekerülés a világ elitjébe stb.).

Amíg Orbán hobbizgatott, a szadista és jórészt ostoba börtönőr-lakájok elrontották azt, amit el lehetett rontani.

Mit rontottak el?

A gazdasági teljesítmény nagymértékben függ attól, hogy a politikai hatalom mennyire van korlátozva és ellenőrizve. A „fékek és ellensúlyok” - legyen szó parlamenti felügyeletről, független igazságszolgáltatásról, szabad sajtóról vagy civil társadalmi szervezetekről - azok a mechanizmusok, amelyek megakadályozzák, hogy egyetlen személy vagy csoport önkényesen alakítsa a gazdasági politikát. Amikor ezek a korlátozó intézmények hiányoznak, a hatalom koncentrációja eltorzítja az erőforrások elosztását, a döntéshozatali folyamatot és a piac működését, ami végső soron alacsonyabb gazdasági növekedéshez vezet.

Ha a hatalom birtokosa felszámolja a fékeket és ellensúlyokat, akkor a döntései gyakran a politikai túlélést, a lojalitás biztosítását vagy a személyes gazdagodás érdekét fogják szolgálni, nem pedig a társadalom hatékony erőforrás-felhasználását. 

Az eredmény egy olyan gazdasági környezet, ahol a beruházások megtérülése nem az adott projekt produktivitásától függ, hanem attól, mennyire tudja valaki megvásárolni a kedvező elbánást vagy mennyire tudja elkerülni a büntetést. 

A hatalom centralizálása súlyos információs problémákat is okoz. A központi vezetés nem képes felmérni minden helyi piac sajátosságát.

Amikor a szabad sajtó és a civil társadalom elnyomásra kerül, akkor az eltérő vélemények és kritikák nem jutnak el a döntéshozókhoz, így a rossz politikai döntések egyre ritkábban kerülnek korrigálásra. 

Egy diktatúrában a hibás gazdaságpolitikai lépéseket gyakran csak akkor ismerik fel, amikor már súlyos makrogazdasági zavarokat okozott (infláció, pénzügyi krízis, termelési leállás). Mivel nincs strukturált visszacsatolási mechanizmus, ezek a hibák hosszan fennmaradnak és egyre mélyülnek.

A fiskális és monetáris politika gyakorlata is eltorzul. A hatalommal rendelkező vezetői körök gyakran rövid távú politikai célokra - például választások előtti populista intézkedésekre vagy a lojalitás biztosítására - szánják a költségvetést, miközben nem gondolnak a fenntarthatóságra. A hiányzó ellenőrzés lehetővé teszi a pénzügyi deficit folyamatos növelését, amit gyakran az infláció növelésével vagy külső adósság felvételével finanszíroznak. Az eredmény: magas inflációs ráták, devizaárfolyam-ingadozások és befektetési bizonytalanság, amelyek elriasztják a magán- és külföldi tőkét. A gazdasági környezet ilyen instabilitása csökkenti a vállalkozások hosszú távú tervezésre való hajlandóságát, mivel a profitmaximalizálás helyett a túlélés és az állami beavatkozásokra való reagálás válik az elsődleges céllá.

A vállalkozói szellem és az innováció alakulása is kedvezőtlenül változik egy diktatúrában. A tehetséges munkaerő gyakran vándorol ki olyan országokba, ahol biztosabb jogi környezetet talál vagy ahol jobb karrierlehetőségek várják.

Az intézményi problémák - különösen a jogállamiság, a szerződéses jogrend és a független bírósági rendszer hiányosságai - növelik a tranzakciós költségeket. Amikor egy vállalkozó nem bízik abban, hogy szerződését tisztességesen teljesítheti, vagy attól tart, hogy az állami hatalom önkényesen megfoszthatja vagyonától, akkor kevésbé hajlandó befektetni új projektekbe. 

Mindezek együtt alacsonyabb termelékenységet, gyakori makrogazdasági zavarokat és hosszabb távon gyengébb életminőséget eredményeznek. Így tehát a fékek és ellensúlyok nélküli diktatúrák gazdasági teljesítményének romlása nem csupán véletlen vagy egy "aljas" politikai kritika hazugsága, hanem a mélyen beágyazott intézményi és ösztönző mechanizmusok szükségszerű következménye.

Kína vagy Szingapúr sikeressége az adott kultúra nem nyugati és nem keresztény-individualista jellegén alapszik.

Aki tehát utánozni akarja Kína vagy Szingapúr gazdasági mechanizmusát Európában, az dilettáns és semmit sem ért a történelemből vagy a társadalomtudományból.

2.) Józan működőképesség kell: a diktátorok sorozata csak fenntartja a csődöt

Az előző 1.) számú bejegyzésben felvetett 29 pont mind 

- a demokratikus kormányzás, 

- a gazdaság, 

- a társadalmi kohézió és

- a nemzetközi kapcsolatok 

egy-egy gyenge pontjára mutat rá. 

A megoldásoknak ezért három szinten kell működniük:

Intézményi szinten szükséges: a szabályrendszer, az ellenőrző mechanizmusok és a közigazgatási struktúrák átalakítása.

Kulturális‑társadalmi szinten szükséges: a közvélemény, a civil társadalom és a média szerepének erősítése.

Gazdasági‑stratégiai szinten szükséges: a versenyképes, fenntartható és inkluzív gazdaság kiépítése.

A feladat tehát nem csak az Orbán-rendszer lebontása, hanem egy átfogó intézményi, kulturális-társadalmi és gazdasági-stratégiai reform végrehajtása.

Ha ezt elmulasztjuk megtenni, akkor ismét egy értelmetlen és kellemetlen 16 év elé fogunk nézni, amely az Orbán-rendszerhez hasonlóan nem fogja megoldani a magyarság problémáit.

1.) Mit tanultunk az elmúlt 16 évben?

Hogy mások mit tanultak az Orbán-rendszer 16 éve alatt, azt sajnos nem igazán tudom. Én viszont sokat tanultam.

Nézzük meg, hogy mit.

1.) A tömeg semmit sem hisz el, amit nem akar elhinni. A "hatékony" politikus mindig azt hazudja, amit a tömeg éppen el akar hinni.

2.) Attól még, hogy valaki visszamondja a tömeg közhelyeit, az nem biztos, hogy az embereknek akar jót.

3.) A tömegpropaganda csak addig működik, amíg tele van a választók pénztárcája.

4.) A szuverenitás jó, de a teli has és a fűtés télen még jobb.

5.) Ha egy rendszer főként lopni akaró lakájokból áll, az gazdaságilag is előbb-utóbb becsődöl.

6.) A kapitalizmus nem a források átirányítása a pártapparátus korrupt vezetői részére. Az a lopás, nem pedig a kapitalizmus. És csak Lenin elvtárs szerint azonos a kapitalizmus a lopással.

7.) Ha egy "sikeres" kapitalistának nincsen sikerterméke vagy sikerszolgáltatása, az nem kapitalista. Az tolvaj.

8.) A szadizmus és a gyűlölet nem okoz magasabb GDP-t. Börtönőrökből nem lesz világszínvonalú közigazgatás. Helyes közcél is kellene, amely általában nem egy destruktív diktátor személyes kiszolgálása.

9.) A tömegek kulturális előítéleteinek a hangoztatása nem változtatja meg az értékrendszert.

10.) Ha egy közösség azt tartja szabadságnak, hogy belecsinál a civilizációs fészkébe, az bizony egyedül marad.

11.) A rosszul működő pártapparátust nem a morális elvek szabályrendszere, hanem a destruktív önzés és a gátlástalan vagyonfelhalmozás motiválja. Egy államapparátus sikeressége nem a fegyelemtől és terrortól, hanem a működési logika közhasznú jellegétől függ. Egy ember (és a lakájok) személyes politikai karrierjét vagy meggazdagodását szolgálni nem közhasznú cél.

12.) A hazaszeretet sohasem a többi honpolgár gyűlöletén alapul: a gyűlöletben hívő közösségek szétesnek vagy jelentéktelenné válnak.

13.) Ha egy hatalmon lévő párt egyetlen ember (és a lakájok) személyes karrierjét meg meggazdagodását szolgálja, az előbb-utóbb tönkreteszi az országot.

14.) A jólétet nem a hazafiság, nem a gyűlölet, nem a gyermekkorban tanult kulturális értékrendszer felbüfögése, nem az átcsoportosítás, nem az állampárt, nem a vezér, nem a tömegek félrevezetése vagy önimádata, hanem a hatékony intézményrendszer, a kontraszelekció megakadályozása és a helyes befektetési kultúra határozza meg. A diktatúra nem hatékony intézményrendszer, ha sikertermék és sikerszolgáltatás nélküli "kapitalizmust" alakít ki.

15.) Ha egy állítólag a szuverenitásra törekvő állampárt (4 darab kormány) nem tud 16 év alatt felépíteni egy atomerőművet, akkor az igazából röhög rajtad és a szuverenitáson is, a térdeit csapkodva.

16.) Ha valaki azt mondja, hogy keresztény, de csak hatalmi lakáj pénzért, továbbá ha valaki állandóan gyűlölködik, az lassan tönkreteszi azt a közösséget, amelyért állítólag "küzd".

17.) Ha egy rendszer egyszerre ünnepli 1956-ot forradalomként és egyszerre akarja harc nélkül beengedni az oroszokat, az igazában teljesen elmeroggyantnak hiszi mind az országot, mind a szavazóit.

18.) Ha valaki hazaszeretetből csinál gazdaságilag ésszerűtlen, a forrásokat elégető befektetéseket, az nem szereti a hazáját vagy pedig idióta.

19.) Erkölcstelen, tolvaj vagy idióta embert nem érdemes megválasztani döntéshozónak, mert csak rontani fog a helyzeten hosszabb távon (amikorra felégeti a tartalékokat).

20.) Ha egy gazdaság nem dübörög az EU-s források nélkül, akkor azon semmit sem javítottak 16 év alatt.

21.) Ha egy gazdaságban az egy főre eső GDP növekedési üteme nem tér el 16 év után sem az azt megelőző időszak átlagától, akkor ott a kormányzati gazdaságpolitika lényegileg alig befolyásolja a növekedést.

22.) Az oroszok nem fogják visszaadni a trianoni területeket, mert 1945-1989 között sem adták vissza.

23.) Ha az oroszok legyőzhetetlenek lennének, akkor győztek volna a krími háborúban vagy az I. világháborúban. De nem győztek.

24.) Az oroszok nem atomfegyvert vetnek be, hanem állandóan ijesztegetnek az atomfegyver bevetésével. Az oroszok sem akarnak meghalni tízmilliószámra.

25.) A bolsevik állampártban szocializálódott kurucok nem biztos, hogy jók a közgazdaságtanban.

26.) A kádárista nyugdíjasok nem teljesen értik Donald Trump és Izrael imádatát.

27.) Ha elköltöd a GDP 5%-át a népszaporulat növelésére, de az nem növekszik, akkor vélhetően csak adókedvezményt adsz a vagyonos családoknak és eteted az együgyű embereket (de nem étellel).

28.) Érdekes módon a kilátók és a stadionok nem termelnek semmit, ami tartósan növeli a gazdaságot. Ki hitte volna.

29.) Túlárazott és értelmetlen építési beruházásokkal nem a közösséget szolgálod, hanem a versenyeztetés nélkül nyertessé vált építési cégeket.