A populista politikusok az evolúciós pszichológia által feltárt alapvető emberi hajlamokat (csoportidentitás, fenyegetésérzékelés, státuszkeresés, érzelmi heurisztikák) aktiválják szándékosan az egyszerű, erősen polarizáló narratívákkal, a karizmatikus vezetői személyiséggel és a digitális médiában rejlő gyors terjedési mechanizmusokkal.
Ezek a technikák hatékonyan mobilizálhatnak tömegeket, de ugyanakkor
- elnyomják a racionális, hosszú távú gondolkodást,
- fokozzák a társadalmi megosztottságot,
- aláássák az intézményi legitimitást és
- rossz gazdasági döntésekhez vezetnek.
Az evolúciós „túlélési” programok a modern, összetett társadalmakban inkább akadályt, semmint előrelépést jelentenek; csak akkor tudunk egy igazán hatékony közösséget építeni, ha felismerjük és kontrolláljuk ezeket az ösztönöket, miközben olyan politikai kultúrát alakítunk ki, amely a komplex problémákat nem egyszerű érzelmi szlogenekkel, hanem alapos elemzések felhasználásával kezeli és együttműködés útján közelíti meg.
A populizmus olyan tehát, mint egy mentális drog: egyeseknek talán élvezetet okoz, de ez az élvezet természetellenes és rengeteg hosszútávú kárt okoz.
A problémák leegyszerűsített kezelése és az érzelmi önkielégítés állandó buborékja szabad kezet ad a diktátoroknak. Az emberi természet viszont olyan, hogy előbb vagy utóbb minden diktátor korrupttá válik.
Az érzelmi katarzis és a tényleges problémák megoldása ennélfogva nem azonos.
Sajnos minden szavazónak meg kell azt értenie, hogy nincsen ingyen ebéd.
A populizmus mentális drogjának a fogyasztásáért később súlyos árat kell fizetni a szegénységgel és a nyomorral.
Jobb a lassú, figyelmes és felelős tényleges politizálás, amely nem az érzelmek feltüzelésén, hanem a problémák közös megoldásán alapul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése