A Fidesz-kormányzást az "érzelmi drogkereskedelem" metaforáján keresztül úgy lehet értelmezni, mint egy olyan hibrid politikai rendszert, amely
- a modern médiatechnológiát,
- a populista mobilizációt,
- az állami erőforrások centralizációját és
- az evolúciós pszichológiai ösztönökre építő kommunikációt
egyszerre használta fel hatalmi stabilitásának fenntartására.
Ez nem azt jelenti, hogy a rendszer támogatói "irracionálisak" lennének, hanem azt, hogy a politikai működés központi terméke maga az érzelmi állapot volt:
- a fenyegetettség,
- az identitásvédelem,
- a morális pánik és
- a vezérhez kötött biztonságérzet.
A rendszer működésének egyik alapja a permanens érzelmi kereslet fenntartása volt.
Ehhez folyamatosan szállították a párt kommunikációs egységei:
- a külső vagy belső ellenségképet,
- a civilizációs fenyegetés narratíváját,
- a kulturális vagy gazdasági bizonytalanság felerősítését, valamint
- azt a vezetői szerepet, amely egyedüli védelmezőként jelent meg.
A migrációs válság, Brüsszel, Soros, a "háborúpárti nyugat", a genderpolitika vagy bizonyos ellenzéki szereplők mind ilyen érzelmi fókuszpontokká váltak különböző időszakokban. Ezek politikai funkciója nem pusztán az információközlés, hanem egy állandó pszichológiai mobilizáció fenntartása is volt.
Az "érzelmi drogkereskedelem" metafora itt azért működik, mert a rendszer:
- félelmet termel,
- majd ugyanennek a félelemnek az érzelmi "megoldását" is kínálja,
- miközben a társadalmat tartós készenléti állapotban tartja.
Ez a mechanizmus jól illeszkedik a modern politikatudomány bizonyos felismeréseihez:
- az emberek rendkívül érzékenyek a törzsi identitásra, a fenyegetettségre és a morális konfliktusokra.
- evolúciós szempontból a veszélyre reagáló közösségek túlélési előnyt élveztek, ezért a fenyegetésre épülő kommunikáció ma is rendkívül hatékony.
A Fidesz kommunikációs rendszere ebből a szempontból nem egyszerű propaganda, hanem egy érzelmi ökoszisztéma volt az alábbi jellemzőkkel:
- központilag koordinált médiatér,
- ismétlődő narratívák,
- egyszerű morális dichotómiák,
- magas intenzitású érzelmi impulzusok, és
- folyamatos identitásmegerősítés.
Ebben a struktúrában a politikai lojalitás nem elsősorban programokhoz vagy szakpolitikai részletekhez kötődött, hanem egy érzelmi-törzsi közösséghez, amelynek fő mondata ez volt: "mi védjük meg Magyarországot, szemben az országot veszélyeztető erőkkel".
A rendszer technokrata magja valószínűleg vegyes motivációjú volt.
Voltak valódi ideológiai szereplők, akik ténylegesen hittek:
- a nemzeti szuverenitás elsődlegességében,
- a liberális nyugat hanyatlásában,
- a kulturális konzervativizmus történelmi küldetésében, vagy
- abban, hogy csak erős centralizált hatalom képes stabilitást biztosítani.
Ugyanakkor a rendszerben erős patronálás és erőforrás-elosztási logika is működött.
Az állam és a hozzá kapcsolódó gazdasági hálózatok összefonódása miatt a politikai lojalitás jelentős anyagi előnyökkel járhatott:
- a közbeszerzések,
- a médiatulajdon,
- az oligarchikus kapcsolatok,
- az állami függőségi rendszerek, és
- a centralizált erőforráselosztás
tekintetében.
Ebben az értelemben a rendszer részben kleptokratikus jellemzőket is mutatott, mert a politikai centralizáció és az erőforrás-koncentráció kölcsönösen erősíthette egymást.
A rendszer stabilitásának egyik kulcsa az volt, hogy az ideológia és az anyagi érdek nem egymás alternatívái voltak, hanem egymást legitimáló tényezőkként működtek:
- az ideológia morális igazolást adott,
- a gazdasági hálózat finanszírozta a rendszert,
- a propaganda fenntartotta az érzelmi mobilizációt,
- a politikai siker pedig visszaigazolta az egész struktúrát.
A Fidesz-kormányzás egyik legfontosabb sajátossága az volt, hogy nem pusztán elnyomó rendszerként működött. Nem elsősorban félelemmel kényszerített, hanem identitást, közösségi jelentést és pszichológiai biztonságot kínált. Ez sokkal stabilabb politikai kötődést hozhatott létre, mint a nyílt autoriter erőszak.
Az "érzelmi drogkereskedelem" metafora végső értelme tehát nem az, hogy a választók manipulált automaták voltak, hanem az, hogy a rendszer politikai terméke maga az érzelmi állapot volt:
- a félelem,
- a védelem,
- a harc és
- a közösségi identitás
ciklikusan újratermelt kombinációja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése