Orbán rendszerének egyik legfontosabb sajátossága az volt, hogy nem koherens ideológiai rendként, hanem hatalomfenntartó adaptív rendszerként működött.
A nyilvános retorika és a tényleges működés között jelentős szakadék alakult ki és ez nyilvánvalóan eleve így volt eltervezve, okulva a 2002-es és 2006-os választási vereségekből.
A rendszer célja az volt, hogy Orbán még egyszer ne tudjon politikai vereséget szenvedni.
Kétséges, hogy a rendszernek ezen kívül volt-e bármilyen tényleges, alaposan átgondolt és megtervezett közhasznú vagy hazafias célja.
Mindez addig, amíg a gazdaság az EU-s támogatások beáramlása miatt dübörgött, nem tűnt fel a legtöbb embernek.
Azonban Orbán illiberális rendszere óraműszerű pontossággal tönkrement gazdaságilag, ahogy azt a jogállam és a demokratikus fékek meg ellensúlyok hiányát leíró elméletek pontosan jelezték előre.
A 16 év alatt felmerült ellentmondások, mint
- a propaganda-konzervativizmussal szembeni elit hedonizmus,
- a moralizáló nemzeti retorikával szembeni korrupció,
- a "hazaszeretettel" szembeni hosszú távú nemzeti érdekrombolás
jól leírják a rendszer magjában lévő értékrendszeri és erkölcsi rothadás természetét.
1. Propaganda-konzervativizmus és elit hedonizmus
A rendszer látszólagos fő ideológiája és kommunikációs üzenete hangsúlyozottan a család, a hagyomány, a rend, a keresztény értékrendszer, a nemzeti szuverenitás, az áldozatvállalás volt. Ez klasszikus morális-fegyelmező politikaként működött, amely főként az alsóbb és középrétegeknek szólt.
A társadalom többsége felé azt üzente: legyél engedelmes, takarékos, erkölcsös és lojális.
Ezzel párhuzamosan a felső haszonélvező rétegnél gyakran más normák működtek:
- luxusfogyasztás,
- klientelizmus,
- látványos státuszszimbólumok,
- nepotizmus,
- közpénzből finanszírozott magánvagyonosodás,
- a szabályok rugalmas kezelése.
Ez egy ismert jelenség.
A normák gyakran lefelé kötelezőek, felfelé pedig opcionálisak az autoriter rendszerekben.
2. Belső törzsi liberalizmus szemben a külső elnyomással
A holdudvaron belül sokszor megjelent egy sajátos "belső liberalizmus":
- egymás magánéletének elnézése
- az erkölcsi botrányok relativizálása
- az üzleti agresszió tolerálása
- az „amíg lojális, addig maradhat” logika.
Kifelé viszont ez érvényesült:
- moralizáló ítélkezés
- ellenségképzés
- megbélyegzés
- gazdasági nyomás
- intézményi kiszorítás
- médián keresztüli megszégyenítés.
Ez lényegében törzsi kettős mérce volt: a csoporton belül domináns megbocsátás uralkodott, kívül meg a büntetés és elnyomás.
3. Evolúciós pszichológiai érzelmeken alapuló tömegmanipuláció
A tömegek irányításának fő eszköze a "hazaszeretet", a védelem, a törzs középpontba helyezése volt.
Az ilyen rendszerek hatékonyan építenek az ősi társas ösztönökre:
a) törzsi összetartozás: "mi magyarok", "mi patrióták", "mi normális emberek".
b) külső fenyegetések: migránsok, Brüsszel, Soros, idegen érdekek.
c) a vezetőhöz kötődés: a domináns vezető biztonságot ad a bizonytalan világban.
d) morális felmagasztalás: a lojalitás erkölcsi rangot kap, de mindez nem társul igazi közhasznúsággal. A "hazaszeretet" így sokszor érzelmi mobilizációs technológiává válik, nem pedig következetes közjó-programmá.
4. Nemzeti retorika szemben a nemzeti jövő aláásásával
Ha a hosszútávú nemzeti érdekeket nézzük, akkor egy ország jövőjét tipikusan ezek építik:
- az oktatás minősége
- az egészségügy hatékonysága
- a jogbiztonság
- innováció, termelékenység
- a társadalmi bizalom
- kiszámítható külpolitika
- intézményi stabilitás.
Ehelyett Orbán rendszerében dominált a
- klientúraépítés
- a rövid távú propaganda
- a konfrontatív geopolitikai hintapolitika
- az EU-s forrásoktól függés
- a humántőke kivándorlása
- a korrupció miatti hatékonyságvesztés.
A nemzeti retorika ellenére a tényleges gazdasági pálya gyengítette az ország helyzetét.
Ez az egyik legmélyebb ellentmondása a bukott rendszernek.
5. A kapitalizmussal ellentétes vagyonátirányítás
A klasszikus piacgazdaság a versenyen, a tulajdonbiztonságon, a teljesítményalapú sikeren és az átlátható szabályokon alapszik.
Orbán rendszere a túlélési csaláson alapult.
A klientelista rendszer
- politikai hozzáférést jutalmazott
- közbeszerzési előnyt osztott
- monopolhelyzeteket hozott létre
- veszteséget társadalmasított
- profitot privatizált.
Ez inkább járadékvadász államkapitalizmus, nem szabadpiaci kapitalizmus.
Miért működött mégis ez az erkölcstelen, csaláson alapuló, hazug, megfélemlítő csőd?
Mert sok ember számára a rendszer identitást, stabilitásérzetet, egyszerű magyarázatokat, kulturális reprezentációt, kiszámítható hatalmi rendet és némi anyagi előnyt adott (amíg volt EU-s forrás és gazdasági növekedés).
Sok becsapott vagy megfélemlített választó nem a korrupciót szavazta meg, hanem a káosztól való félelmében vagy az ellenfél elutasítása miatt támogatta Orbán rendszerét.
A rendszer "erkölcstelensége" nem pusztán személyes romlottságként értékelhető, hanem a gazdaság és a hatalomszervezés rendszerszintű értékjellemzője volt.
A lojalitás fontosabb lett, mint az igazság, a haszon fontosabb volt, mint a teljesítmény.
A szimbolikus hazafiság nagyobb figyelmet kapott, mint a közjó.
A zárt törzsi csoportérdek alapvetőbb szerepet játszott, mint a jogegyenlőség.
Orbán megbukott rendszere értelmezhető úgy, mint egy nemzeti nyelvezetbe csomagolt patrimoniális hatalmi rend, ahol a konzervatív erkölcsi kommunikáció és a belső elit pragmatikus hedonizmusa egyszerre volt jelen.
A rendszer ereje az érzelmi-politikai mobilizációban rejlett, gyengesége viszont a hosszú távú intézményi és gazdasági önrombolás pusztító valóságában mutatkozott meg.
Orbán rendszerének a csalás, a hazugság, a megfélemlítés és az önbecsapás volt a lelke. A hamis próféta által vezetett rendszer a haza nevében működött, de a saját nemzetének a jövőjét élte fel.
Ennek oka pedig az volt, hogy az Orbánhoz fűződő lojalitás fontosabbá vált, mint a logika, az értelem, a tudás, az igazság, az erkölcs és a teljesítmény.
Semmi különös nem történt, mindössze egy történelmi "perc emberke" átszaladt a miniszterelnöki széken és eközben összességében több kárt okozott a hazának, mint hasznot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése